Szabad és képzeletbeli játékok

Szabad játék és képzeletbeli játék: két hasonló fogalom, két különböző valóság

A szabad játék minden olyan tevékenységet jelöl, amelyet a gyermek maga kezdeményez, választ és irányít, felnőtt által meghatározott cél nélkül. A képzeletbeli játék a szabad játék egy alcsoportja, amelyben a gyermek kitalál egy fikciót: átalakít egy tárgyat valami mássá, szerepet játszik, kitalál egy történetet. A két fogalom gyakran, de nem mindig fedi egymást. A kockaépítéssel az egyensúlyt tesztelő gyermek szabadon játszik, de nem képzeletbeli játékot. Azonban az a gyermek, aki ugyanazt a kockát telefonná alakítja, mindkettőt csinálja. Ez a különbség fontos a játékok kiválasztásakor, mert a két tevékenység nem ugyanazokat a kognitív képességeket igényli.

Mit mond a kutatás a szimbolikus játékról 18 hónapos kortól?

A szimbolikus játék – a „mintha” játék – általában 16-18 hónapos korban jelenik meg, amikor a gyermek elkezd egy tárgyat egy másik tárgyat ábrázolni. Jean Piaget ezt a képességet a szimbolikus funkció egyik első megnyilvánulásaként írta le, a nyelvhez hasonlóan. Ez nem anekdotikus: a fikciós játék ugyanazokat a prefrontális területeket aktiválja, mint a tervezés és az érzelmi szabályozás. Lev Vygotski, akinek 1930-as évekbeli munkái továbbra is referenciaértékűek a fejlődéspszichológiában, kimutatta, hogy a szimbolikus játék létrehozza azt, amit ő spontán „közelítő fejlődési zónának” nevezett – a gyermek a játék során kissé a tényleges képességei felett teljesít. Egy 3 éves gyermek, aki főzősdit játszik, cselekvéssorozatokat irányít, előre gondolkodik, alkalmazkodik. Ez nem időpazarlás.

3 és 6 éves kor között a képzeletbeli játék szociodramatikus jellegűvé válik: a gyerekek közösen építenek fel forgatókönyveket, megegyeznek a szerepekben, fenntartanak egy közös fikciót. Ebben a korban játszik valódi szerepet a tárgyi környezet. A túl sok, egyetlen funkciójú játékkal teli tér (Marvel figurák, amelyekkel csak egyféle forgatókönyv lehetséges) csökkenti a forgatókönyvek hosszát és összetettségét. A többféleképpen használható tárgyak – egy darab szövet, építőelemek, fa gyűrűk – hosszabb ideig maradnak a játékban, mert a gyermek végtelenül sokféleképpen értelmezheti őket.

Montessori, Pikler, Steiner: nagyon különböző viszonyok a képzeletbeli játékhoz

Az alternatív pedagógiai módszerek nem mindegyike viszonyul ugyanúgy a fantáziás játékhoz, és gyakori hiba összekeverni a különböző álláspontokat. A Montessori-módszerben Maria Montessori – aki 1907-ben publikálta A gyermekek háza című művét – kevés helyet szentelt a fantáziás játéknak a strukturált pedagógiai anyagban. Ő a valósággal való munkát részesítette előnyben. Későbbi értelmezések, különösen a 3-6 év utáni Montessori-irányzat, több teret engedtek a strukturálatlan szabad játéknak.

Rudolf Steiner ezzel szemben a képzeletbeli játékot helyezi a 0-7 éves korosztály középpontjába. A Steiner-Waldorf óvodákban a játékok szándékosan hiányosak és semlegesek – egy megmunkált fadarab lehet autó, baba, telefon. A cél nem az, hogy kevesebb felszerelést biztosítsanak, hanem hogy ne korlátozzák a lehetőségeket. Emmi Pikler, a magyar gyermekorvos, aki az 1940-es években a budapesti Lóczy Intézetben formalizálta a szabad mozgás elvét, nem közvetlenül a képzeletbeli játékot teoretizálta, de a spontán játékba való be nem avatkozás filozófiája összhangban áll a nyitott használatú játékok kínálatával.

Hogyan lehet konkrétan értékelni egy játékot a szabad játék szempontjából?

Néhány objektív kritérium segítségével meg lehet különböztetni a szabad játékot támogató játékokat azoktól, amelyek helyettesítik azt:

A nyitottság mértéke: hány különböző forgatókönyvet tud a gyermek kitalálni ezzel a tárgyakkal? A tömör bükkfa építőelemek (EN 71 szabvány, festék nélkül az érintkezési felületeken) szinte korlátlan lehetőségeket kínálnak. Egy hanggombos figurával viszont egyáltalán nem.
Ki irányítja a játékot: az eszköz irányt, megoldást, célt kínál? Ha igen, a gyermek követi. Ha nem, a gyermek alkot.
A játék időtartama: egy úgynevezett „oktató” játék beépített kirakóval akkor ér véget, amikor a kirakót megoldják. Egy nyitott tárgy esetében nincs vége a játéknak.
Időállóság: egy 18 hónapos gyermek másképp fedezi fel a szövetet, mint egy 4 éves, aki 6 évesen már másra fogja használni. Az objektum vele együtt növekszik.

Képzeletbeli játék és nyelvfejlődés: az alulértékelt kapcsolat

Jerome Bruner az 1980-as években dokumentálta a közvetlen kapcsolatot a képzeletbeli játék és a narratív fejlődés között. Azok a gyerekek, akik rendszeresen szerepjátékokat játszanak, szélesebb narratív szókincsel rendelkeznek – jobban elsajátítják az időbeli kötőszavakat („aztán”, „utána”, „mert”), a regiszterváltás kifejezéseit („tegyünk úgy, mintha”) és a narratív struktúrákat. Ez nem a képzeletbeli játék mellékhatása, hanem központi mechanizmusa. A gyermek, aki azt mondja: „Te leszel az anya, én meg az orvos”, máris kezel grammatikális személyeket, társadalmi szerepeket, fiktív időt. A szülő, aki figyeli 3 éves gyermekét, amint boltosdit játszik, többet tud meg nyelvi fejlődéséről, mint bármelyik formális értékelésből.

Milyen korban milyen típusú képzeletbeli játékot érdemes bevezetni?

12 és 18 hónap között jelennek meg az első késleltetett utánzási szekvenciák: a gyermek úgy tesz, mintha telefonálna egy tárgy segítségével, eteti a plüssállatát. Reális, de a gyermek méretének megfelelő tárgyak alkalmasak erre a célra – kis fa étkészlet, egyszerű, elektronikus alkatrészek nélküli baba. 2 és 3 éves kor között a forgatókönyvek hosszabbak és belső koherenciájuk is javul. Egy konyhasarok, egy babaház figurák nélkül, különböző színű textíliák lehetővé teszik a gyermek számára, hogy saját környezetét alakítsa ki. 4 éves kortól a társas drámai játék a társaikkal kerül előtérbe. Ebben a korban már nem annyira a tárgy, hanem inkább a tér a fontos: egy külön erre a célra kialakított, kevés bútorral berendezett terület, amelyet a gyermekek a pillanatnyi forgatókönyveiknek megfelelően átrendezhetnek.

A szabad és képzeletbeli játék nem csak egy a sok játékkategória közül. Ez egy funkció, amelyet a fizikai környezet támogathat vagy korlátozhat. Ha játékot választunk ehhez a kategóriához, akkor olyan tárgyat választunk, amely háttérbe szorul a gyermek javára – ami ebben a szektorban ritkább, mint amilyennek látszik.