Szabad játék és utánzás területe

Szabad játék és utánzó játék: a kognitív fejlődés két motorja 18 hónap és 6 év között

A szimbolikus játék – amikor a gyermek „mintha” játszik – nem véletlenül jelenik meg 18 hónapos kor körül. Jean Piaget már az 1940-es években formalizálta, mint a szemiotikai funkció közvetlen megnyilvánulását: a képességet, hogy mentálisan ábrázoljon egy hiányzó dolgot. A gyermek, aki egy képzeletbeli fazekat forral, nem semmivel játszik. Aktívan építi absztrakt gondolkodását, edzi munkamemóriáját, és megismétli azokat az ok-okozati összefüggéseket, amelyeket a felnőtteknél megfigyelt. Éppen ezért érdemes ugyanolyan gondossággal megtervezni az ilyen típusú játékok számára kijelölt teret, mint az olvasósarkot vagy a motorikus tevékenységek számára kijelölt teret.

Miért nem időpazarlás a szabad játék?

Emmi Pikler harminc évet töltött a 1946-ban alapított budapesti Lóczy Intézetben, ahol dokumentálta, mi történik, ha a kisgyerekeket felnőtt közvetlen beavatkozása nélkül hagyják játszani. Megfigyelései egybeesnek Magda Gerberéivel, aki az 1970-es években népszerűsítette az RIE-megközelítést az Egyesült Államokban: egy gyermek, aki biztonságos és stabil környezetben maga választja meg tevékenységét, hosszabb ideig képes koncentrálni, jobban tűri a frusztrációt és bízik saját problémamegoldó képességeiben. Ez nem ideológiai álláspont – ez megfigyelhető. Egy 2 éves gyermek, aki 20 percet tölt azzal, hogy megtölti és kiüríti a játék konyha kosarát anélkül, hogy egy felnőtt irányítaná a játékát, olyan élménnyel távozik, amelyet egyetlen irányított foglalkozás sem adhat meg neki: azzal az élménnyel, hogy saját maga foglalkozott valamivel.

A szabad játékteret ezért pontosan meg kell tervezni. Elég zártnak kell lennie ahhoz, hogy a gyermek biztonságban érezze magát, és elég nyitottnak ahhoz, hogy ne váljon folyosóvá. 18 hónap és 3 év közötti gyermekek számára egy körülbelül 4–6 m²-es alapterületű, a gyermekek számára elérhető magasságban – 30–60 cm-re a padlótól – elhelyezett felszereléssel ellátott helyiség jelent funkcionális alapot. A látható tárolóhelyek (nyitott kosarak, ajtó nélküli alacsony polcok) előnyösebbek a játékosládáknál, ahol két óra alatt minden összekeveredik: a gyermek tudja, mi áll rendelkezésre, kiválasztja, amit akar, és ugyanoda rakja vissza.

Az utánzó játék: olyan eszközök kiválasztása, amelyek valóban hasznosak

Az utánzó játék néhány nagy téma köré szerveződik, amelyeket a gyermekek 2 és 5 éves koruk között fáradhatatlanul ismételnek: főzés, gondozás (babák, plüssállatok, takarók), otthon építése (sátor, kunyhó, tipi), a velük találkozó szakmák (orvos, kereskedő, sofőr). Ezek a témák nem véletlenszerűek – azoknak a valós területeknek felelnek meg, amelyeket a gyermek meg akar érteni és szimbolikusan elsajátítani.

A játék konyha esetében konkrétan felmerül az anyag kérdése. A tömör fából (bükk vagy nyír) készült konyhák stabilabbak és tartósabbak, mint az MDF-ből vagy ABS műanyagból készült változatok, de nehezebbek is – egy 2 éves gyermeknek képesnek kell lennie egyedül mozgatni őket. A méretükben ésszerű modellek (60–80 cm magasak, 40 cm mélyek) 18 hónapos kortól használhatók segítség nélkül állva. Rendszeresen ellenőrizze, hogy megfelelnek-e az EN 71 játékokra vonatkozó szabványnak és az EN 1729 szabványnak, ha székek is tartoznak hozzájuk.

18 hónap és 2 év között: a játék párhuzamos – a gyermek utánozza, amit lát, de még nem játszik más gyermekekkel. Az egyszerű kiegészítők (kanalak, tálak, babák) bőven elegendőek.
3 és 5 év között: a szerepjáték narratív és szociális jellegűvé válik. A gyermeknek olyan kiegészítők kellenek, amelyek lehetővé teszik a különböző forgatókönyvek megvalósítását (telefon, pénztárgép, orvosi táska), valamint olyan helyre, ahol több gyermek is egyszerre játszhat.

A szabad játékterület kialakítása otthon: gyakori hibák

Az első hiba a túlterhelés. Egy olyan hely, ahol harminc játék látható állandóan, nem stimulál jobban, mint egy olyan, ahol tíz van – csak eltereli a figyelmet. A Montessori-körökben az 1980-as évek óta népszerűsített eszközök rotációja egy egyszerű megállapításon alapul: egy játék, amelyet három hétre eltávolítanak, majd újra forgalomba hoznak, ugyanolyan lelkesedéssel kerül újra felfedezésre, mint az első napon. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az eszközök felét tartalékban kell tartani, és két-három hetes blokkokban kell felváltva használni őket.

A második hiba az, hogy összekeverik a szabad játékteret és a tárolóteret. Ha a gyermeknek másznia vagy tárgyakat mozgatnia kell ahhoz, hogy hozzáférjen ahhoz, amit akar, akkor a koncepció által ígért önállóság elméleti síkon marad. Minden elemnek segítség nélkül, a gyermek szemmagasságában kell elérhetőnek lennie – ami életkorától függően 50 és 90 cm között van.

A harmadik, finomabb hiba az, hogy túlzottan hangsúlyozzuk a háztartási tevékenységek utánzását a szabad fantáziás játék rovására. Nincs szükség fa konyhára: egy kartondoboz két rozsdamentes edénnyel pontosan ugyanazt a kognitív funkciót tölti be. Ami számít, az a nyitott anyagok – szövetek, építőelemek, újrahasznosított mindennapi tárgyak – rendelkezésre állása, amelyek lehetőséget adnak a szabad definícióra. Egy 4 éves gyermek kevesebb mint egy óra alatt kék szövetet alakít tengerré, égbolttá és köpennyé. Ez a transzformációs potenciál, nem pedig a játék kifinomultsága táplálja a szimbolikus játékot.

Nyitott anyagok és mindennapi tárgyak: a strukturálatlan játék elve

A strukturálatlan játék nyitott anyagokkal – amit a Reggio Emilia pedagógusok Simon Nicholson 1970-es évekbeli munkái óta „loose parts”-nak neveznek – olyan előnnyel jár, amellyel a zárt játékok nem rendelkeznek: a gyermek irányítja a jelentését. A ruhacsipeszek, sima kavicsok, különböző textúrájú szövetdarabok és különböző méretű kis tartályok 10 hónapos kortól érzékszervi felfedező játékokat, 7-8 éves korig pedig komplex szimbolikus építményeket tesznek lehetővé. Ezeket az elemeket 3 éves kor előtt ellenőrizni kell, hogy nincsenek-e kis, leválasztható alkatrészek (lenyelés veszélye – EN 71-1 szabvány).

A jól megtervezett szabad játék- és utánzási tér nem egy oktatási játékokkal teli szoba. Ez egy olyan környezet, amelyet úgy alakítottak ki, hogy a gyermeknek ne legyen szüksége felnőtt segítségére a játék megkezdéséhez, folytatásához vagy befejezéséhez. A felszerelés minősége fontos, de másodlagos a térszervezés minősége és a hozzáférés időbeli stabilitása mellett.